2013. február 14., csütörtök

Saját arculat

Hűű, de szellemes cím... Nemrég kikalapáltam kicsit a portfoliómat (hátha egyszer be kell mutatnom egy állásinterjún), s a benne lévő arculatok is kaptak egy kis ráncfelvarrást. A végeredményt lejjebb láthatjátok és tulajdonképpen ezen az egész blogon. Az egyik dolog hozta a másikat, pl a bloggeren beállítható szép pöttyös háttér ösztönzött arra, h ez valahogyan megjelenjen a többi arculati elemen is. A színvilág a kék- és a fekete (azaz gótikamónika) korszakom közötti tíz évnek az állandó jelzője, a virágok pedig kellenek, mert....virágok... :)


Még az OKJ-n kellett tervezni saját leporellót, amit bőszen osztogatnék a boltomban, ha lenne. Vagy a máséban? Karácsonyra kaptam egy zseniális könyvet (Robin Williams: Tervezz bátran, talán ennyi reklám megengedett...?), lelkesen elolvastam, mert ez egy igazán hiánypótló mű, főleg ami az egész OKJ képzést illeti.... Úgyhogy bátran újraterveztem a leporellómat is, főleg hogy egy fejezet a könyvben erre külön kitért :)




A kis kaméleonnak pedig külön története van: Szintén az OKJ-n azt a feladatot kaptuk, h tervezzünk magunknak egy logót. Akkor még nem sejtettem, h magunknak tervezni tényleg az egyik legjobb móka, s erre a későbbiekben szinte soha nem lesz lehetőség, mert a Megrendelő akarata szent, még akkor is, ha köze sincs semmilyen vizuális kultúrához... De akkor régen, a házi feladat fölött görnyedve semmi nem jutott eszembe, a suliban pedig azt mondták, ilyen esetben betűkből álló logót kell tervezni. Szóval addig írogattam a nevemet egy papírra, amíg nem kezdett el hasonlítani valamire, s hát az a valami tök véletlenül egy kaméleon lett fejjel lefelé... :) Amit én egyáltalán nem bánok, mert szeretem a hüllőket, a kaméleon pedig különösen aranyos a kunkori farkával, meg a külön mozgatható szemeivel :D