2013. május 17., péntek

Megoldódott a rejtély!

Hivatalosan is véget ért a Diadalív árnyéka című játék, s végre kiderült, hogy kicsoda Signor Incognito, s hogy hova is tűnt mindenki. S természetesen aki gyanús az nem gyanús és fordítva, ahogy az lenni szokott. A lényeg, hogy az öreg Incognito valójában lelkes családfakutató, aki őseit egészen az ókori rómaiakig tudja visszavezetni. A kis csapat minden tagja, akiket a világ legkülönbözőbb tájairól csalogatott Rómába, mindannyian a távoli rokonai neki és egymásnak. Valójában egy percig sem voltak veszélyben, csak Incognito kíváncsi volt, hogy "családjának" tagjai mennyire rátermettek, mennyire kezelik jól a váratlan helyzeteket, és nem utolsó sorban, mennyire jártasak közös őseik, azaz a rómaiak viselt dolgaival kapcsolatban. S hogy senki ne nehezteljen azért, hogy egy sakktábla figuráinak tekintették hónapokon át, mindegyikük kívánsága teljesült, amiért vállalkoztak erre a nagy útra.
Részleteket a diadalív árnyéka honlapján olvashattok.

 

A kis társaság Signor Incognito villájának teraszán teázik, beszélget és gyönyörködik a csodálatos kilátásban. Az utolsóként érkező Olivier elég alaposan meglepődött, amikor megpillantotta elveszettnek hitt társait... Nem úgy tűnnek, mint akiket akaratuk ellenére tartanak itt...


Hőseinket digitális táblával rajzoltam szabad kézzel, most kivételesen elég kevés "előregyártott" elemet használtam hozzájuk, csak 1-2 textilia és edény figyelhető meg.


Cserébe a háttér teljes egészében fotómontázs, minden külön került a képre: kilátás, mozaikpadló, virágágyás, bútorok, épület, korlát, stb... Különös szerencse, hogy rátaláltam erre az elképesztő panoráma fotóra, vmi hihetetlen ez a táj... Magam is szívesen elkortyolgatnék egy matét ezen a teraszon, mint Kilki... :)
(Mert persze mindenki az ízlésének megfelelő teát fogyaszthat egy ilyen figyelmes vendéglátónál, s Kilkinek már hiányoztak a perui ízek.)

2013. május 14., kedd

Leporelló kétszer

A Szépművészeti Múzeum és a Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeum közös szervezésében került sor egy családi napra Győrben még április közepén. Ez alkalomból készült egy családi füzet is, amely Győr korai történetét dolgozza fel játékosan a régészeti gyűjtemény tárgyaihoz kapcsolódva... Nagyon hálás feladat, gyerekeknek szóló kiadványokkal mindég öröm dolgozni. A3-as lap két oldalára lett nyomtatva, s leporelló-szerűen összehajtva, most sikerült hozzájutnom egy kész példányhoz, nagyon jó érzés látni, hogyan valósult meg a munkám :)




Azért lett belőle kettő is, mert menet közben megváltozott a koncepció. Először úgy volt, hogy csak az egyik oldal lesz színes, a másik pantone+fekete. Pantone-nak (azaz előre kikevert és legyártott színnek) egy zöldet választottam, s próbáltam úgy megtervezni a borítót, hogy csak ezt használtam feketével. A belső oldalon is csak az lett színes, aminek feltétlenül jól kellett látszódnia, hogy ne üssön el egymástól élesen a két oldal. Elég nehéz volt, mert így nem kerülhetett az elejére tárgyfotó, meg semmilyen kép, mert fekete-fehérben kicsit anakronisztikusan néztek volna ki. Ezért terveztem a kis grafikát az óriás kaprokkal meg a múzeummal...:) Hát, nem aratott osztatlan sikert, de belátom, színesben tényleg sokkal jobb!