2014. november 20., csütörtök

Ez bizony matyóhímzés

Nemrég az az öröm ért, hogy részese lehettem egy igazán boldog eseménynek: egy jó barátném férjhez ment! Először jártam lakodalomban saját jogon, azaz vendégként és nem csak kísérőként, s hát így azért valóban más :) Köszönöm, hogy ott lehettem, olyan megható és szép volt az egész, hogy kicsit visszanyertem a hitemet az életben, a szerelemben és a házasságban. Akik ismernek, tudják, hogy ez nálam nagy szó.


Külön megtiszteltetés, hogy az esküvő szokásos grafikai kellékeit én készíthettem el. Mivel ez egy igazi mezőkövesdi matyó lagzi volt, egyértelmű volt, hogy a fő motívum a matyó hímzés lesz, amit amúgy is régóta kedvelek, bár ez egy meglehetősen enyhe kifejezés a matyó rózsák iránti elkötelezettségemre :)

A meghívóval kezdődött a sor. Valahogy személyesebbé akartam tenni az egészet (mégis egy barátnak készül!), ezért kézzel "hímeztem" a rózsákat, akarom mondani, festettem. Rögtön kétfélét is, mert olyan régen festettem akvarellel, hogy először elfeledkeztem róla hogy ez nem kifestőkönyv, akár ki is mehetnék a vonalból. Úgyhogy a második verzió kicsit "folyósabb" lett, s a színeket is egységesítettem. Bevallom, nekem ez tetszett jobban eredetileg, de végülis az ifjú jegyesek döntésével sem vagyok elégedetlen.



Meghívóból is többféle tervezet készült, azt hiszem, hogy most már nem titok, hogy az első lett a nyerő a három közül :) A koncepcióm az volt, hogy a megfestett motívumok közül mindég csak egy részletet használok fel az arculat különböző darabjaihoz. Eleve igyekeztem úgy tervezni a virágfolyamot, hogy majd jól illeszkedjenek a sarkokba.





 


Valamiért mostanában a blogspot piszkos szürkévé alakítja a fehér felületeket, erre valahogy nem találok magyarázatot és sajnos nem is tudom kiküszöbölni. Pedig én úgy éljek, az összes verzió alapszíne vakító fehér volt, ahogy a következő fotón is látszik talán.


Ahogy közeledtünk a Nagy Naphoz, kialakult, hogy mire van még szükség ahhoz, hogy teljes legyen a "kép": ültetőkártyákra és menüre a vacsorához. Formailag nagyon egyszerűek lettek, a felső szélükön meghajtva meg tudtak állni a saját lábukon, a grafika pedig a már megszokott matyó rózsákból állt, ami kiválóan illett az étterem berendezéséhez, színeihez és hangulatához, s ez nem teljesen a véletlen műve :)






A menükártyáról sajnos nincs fényképem (akinek esetleg van, bátran küldje be a szerkesztőségbe), cserébe van a nászajándékról, ami egy képeslap, matyó rózsákkal, ifjú párral és Goethe idézettel... Lehet hogy egy L'art pour l'art szöveg találóbb lett volna, de végül nem voltam hozzá elég merész. Nem mondom, hogy majd legközelebb! :)



Szívből kívánok nagyon sok boldogságot! :)


2014. november 14., péntek

Tündérliget - sárga

Régóta nem jelentkeztem a Tündérligettel (és sajnos mással sem...), elég sűrű volt az elmúlt pár hónap, de legalább sok minden összegyűlt, amit megmutathatok :) A Tündérliget magazin sárga számában még a nyári szünetre emlékezünk, felidézzük a sok kalandot, amiben egy gyereknek része lehet a vakáció alatt. Amikor az ember még kicsi, akkor a nagymama kertje is rejteget meglepetéseket és izgalmas tennivalókat, a befőzés is jó móka, nem beszélve a sárkányeregetésről és a strandolásról! :) Este pedig gyönyörködhetünk a "roskadásig ékszeres égboltban", ami különösen augusztusban szép, a csillaghullás idején. Ez most egy kicsit rendhagyó szám, mert csak játék van benne, az ismeretterjesztést ezúttal meghagytuk az iskolának, szerintem senki nem is panaszkodott emiatt :)






2014. július 31., csütörtök

Olymposi kaland - A befejezés

Nem meglepő, hogy ezzel a bejegyzéssel is már régóta adós vagyok. Biztosan mindenki már halálra izgulta magát, hogy mi történt Dénessel, s hogyan ér véget a kaland. Ugye? :) A történetet ott hagytuk abba, hogy Dénes sikeresen túlélte a hajótörést, s a parton a már ismerős istenek vártak rá, akik dinnyés kocsival vitették a következő helyszínre, az Arisztotelész parkba. A feladatok megoldása után hősünket ott érte csak az igazi meglepetés, mert feltűntek az osztálytársai! Pár nappal ezelőtt látta őket utoljára születésnapi buliján, egy másik, normális, átlagos életben. Mégis mintha ezer éve lett volna! Mennyi minden történt azóta! 


Dénes csak ekkor vette észre, hogy ezek a fickók feltűnően hasonlítanak a kaland során megismert istenekre, s az arcukon ülő gyanús vigyor is erre engedett következtetni... Zoli egy hírnökpálcát tartott a kezében, Jannisznál, a görög cserediáknál pedig egy szigony volt! A kép kitisztult: az egészet ők rendezték meg! A bulin altatót kevertek a gyanútlan szülinapos italába, repülőgépre rakták, s az Olymposra cipelték... Mindent ők szerveztek meg, a hajókat, helikoptert, a kalózokat, még a szabadtéri színház rendezőjével is összebeszéltek.... mindvégig ott voltak a különböző álarcok mögött, s figyeltek. Egyedül a tengeri viharral nem számoltak, ugyanis az igazi Poszeidónt ők sem tudták megdumálni...

Az első sokk után Dénes a barátaival együtt próbálta ki a sok érdekes eszközt a parkban, amiket még Arisztotelész talált fel, bőven megelőzve korát. Utána pedig együtt hazautaztak - persze Jannisz kivételével - ezzel a kaland hivatalosan is véget ért. 


Bazsarózsa koszorú

Még a pink korszak jegyében szeretném megmutatni az ajtódíszemet, ami egy ideje szintén rózsaszínbe borult, sőt, egész pontosan rózsák vannak rajta, mégpedig organzából. Teljesen klasszikus módon készültek, azaz mindenféle műszálas, "hőre olvadó" anyagból különböző méretű köröket vágtam ollóval, utána pedig egy gyertya lángjával óvatosan körbeégettem a szélüket. Ehhez egy jó tanács: nem árt közben kitárni az ablakot, mert az olvadt műanyag gőze-szaga egy idő után megterheli az amúgy is fáradt elmét, s fejfájást okozhat. Végül a köröket összeállítottam nagyság szerint, s pár öltéssel összevarrtam őket. A közepükbe néhány szem zöld gyöngy került porzónak. 


Amikor mindezt kigondoltam, az volt a tervem, hogy kicsit olyan legyen, mintha a töviskoszorú hajtott volna ki váratlanul. Persze ez nem töviskoszorú, hanem szőlővessző, nem tüskés egyáltalán, de nekem valahogy mindég az jut róla eszembe... 


Közelről nézve látszik, hogy az organza- és műselyem rétegek közé került tüll is, amiről azt tudtam meg, hogy nem olvad meg hő hatására, cserébe felgyullad. Amikor ez kiderült, ijedtemben eldobtam a lángoló anyagot, úgyhogy sikerült egy helyes foltot égetnem a padlóra. Második jó tanács: a laminált parketta nem jó tűzrakóhely! 


Az ajtó belső oldalán karácsony óta lóg egy faág, s végül úgy döntöttem, hogy nem is veszem le, csak új "ruhát" adok rá. Ez inkább kompiláció volt, mint igazi kreativitás, de mégis jól esik a végeredményt bámulni munka helyett - ugyanis az asztalomtól pont oda látok :)


A zöld masnik a tavalyi (külső) ajtódíszről maradtak, ha valaki még emlékszik. Hajlamos vagyok mindent elraktározni, hátha jó lesz még valamire... s néha valóban így alakul :) A filc madárkát anyukám kapta kollégáktól, kézimunka, de nem az enyém. A horgolt virágokat pedig kedves barátném követte el, Karsainé fedőnéven. Róla még fogtok hallani ezen a blogon, ezt megígérhetem! Ezúton is köszönöm neki, hogy megalkotta nekem ezeket a szép virágokat, s remélem, nem haragszik, hogy végül nem arra használtam fel őket, amire kértem. Van az úgy, hogy az embernek támad egy jobb ötlete! :) S így legalább állandóan szem előtt lehetnek, s ezen őszig nem is tervezek változtatni. Harmadik tanulság: Az ajtódísz, főképp ha közel van az ember hálószobájához, legyen puha és csendes, csukásra-nyitásra ne adjon hangot. Ez a nyugodt álom titka! :)



2014. június 10., kedd

Tündérliget - rózsaszín

Megjelent a Tündérliget magazin legújabb, májusi száma, igaz nem most, hanem értelem szerűen még májusban. A színe a rózsaszín, témája pedig ennek megfelelően a cukorka, illetve az édességek, szénhidrátok, táplálkozási tudnivalók. A foglalkozás rovat a folyamat két végpontját dolgozza fel, azaz a cukrász és a fogorvos munkáját. Olvashatunk még rózsaszín flamingókról, s a velük lépcsőzésben versengő balerinákról, akik pink szoknyában ropják. A mese egy virágzó erdőben játszódik, ahol a fogfájása miatt kissé indiszponált nyuszit majdnem rászedi a furfangos róka....de csak majdnem! Kakukktojás a környezetvédelem rovat, amiben semmi rózsaszín nincs, de kellett egy oldal, amitől a fiúk sem kapnak mérgezést :)





A következő szám júliusra várható, ha minden igaz, sárga lesz, s sok-sok játék lesz benne, tekintve hogy a nyár nem fejtágításra való, hanem kikapcsolódásra, ezt mindenki tudja! :) Különben is, ki tud ebben a hőségben gondolkodni...?


Update: 

Időközben a szerkesztőség birtokába került egy bájos fénykép arról, hogy működik az újság "terepen". Jó érzés visszajelzéseket kapni, s megtudni, hogy van értelme a fáradozásnak :)



2014. május 13., kedd

Uhu fióka

Nemrégiben készült egy rendhagyó uhu, ami kicsit más mint a többiek, mivel még kiskorú. Velem utazott Rómába, s egy hároméves kisfiú lett az új gazdája, remélem, sok izgalmas kalandjuk lesz együtt! :)


Szükség volt némi változtatásra, hogy az uhu fióka igazi gyerekbarát játszótárs legyen. Annak ellenére, hogy még ifjonc, jóval nagyobbra nőtt, mint a felnőtt, kulcstartó-uhuk, kb. akkora, mint egy CD tok vagy picit nagyobb. A szeme pedig nem gomb, hanem filc rátét, amit kézzel varrtam rá, hogy semmi lerágható-lenyelhető ne legyen rajta. Cserébe kapott szép, pöttyös szárnyakat, amiket viszont varrógéppel tűztem rá.  


Sajnos a bébi uhuból nem lesz sorozatgyártás, mivel nem rendelkezik a jellegzetes uhu-paraméterekkel (szabvány testméret, gomb szemek, dísztelen tollazat...), amivel kiérdemelhetné az Uhu nevet és a meska boltba való felkerülést. Pedig hamar elkészült, s igazán örömmel csináltam, mert hát valljuk be, nagyon... cuki lett. (Hűűű, ezt a szót sem hallani mindennap a számból! Még jó, hogy most sem...) De komolyan, tegye fel a kezét, aki ellen tud állni ennek a nézésnek! :)

Erre a nézésre gondoltam.

"Légysziiii...."

"Nem én voltam!"

2014. április 22., kedd

Húsvét 2014

Figyelitek, milyen aktuálissá vált ez a blog? :) Kb. én vagyok a legjobban meglepve. 
Idén mindenképpen valami "húsvétosabb" hangulatot szerettem volna, mint tavaly, amikor is nem elég, hogy kint havazott, de nekem sikerült teljesen sötétlilára vennem a figurát. Úgyhogy fájó szívvel száműztem a kedvenc sötétlila asztalterítőmet, s elhatároztam, hogy rózsaszín lesz a dizájn. (Talán valaki még emlékszik a tavalyi kék korszakomra, amikor költői kérdés hangzott el: Mi jöhet még? Rózsaszín? No comment.) 

Eredetileg cseresznyevirágokat szerettem volna, de végülis rózsák lettek belőle, mert azt sikerült szerezni. Sosem gondoltam volna, hogy egyszer művirágot fogok venni, pláne a kínaiban, de szerintem ezek kivételesen szépek, s elég sokoldalúan lehet őket felhasználni. A terítő csak egy darab levágott méteráru, nem is szegtem be, s ruhacsipeszekkel applikáltam az asztalra, miután alábéleltem egy piros lepedővel, mivel áttetszett alóla a pöttyös viaszosvászon... Általánosban egyszer azt mondta az egyik tanár, hogy a lusta emberek viszik előbbre a világot, pl a szorzótáblát is kényelemből találta fel valaki. Azóta ez a mottóm, s a fő életelvem! :) A dekorációhoz még összeszedtem otthonról pár dolgot: rafiát, boros- és feles poharakat, szaténszalagot, tojásgyertyát, aztán kezdődhetett a mókolás.


Az újdonság a vendégajándék volt, ami által Uhu új barátokra tett szert, a nyulakra! :) Esetleg nyuszkókra... Még nem teljesen dolgoztam ki, hogyan lehetne őket egyszerűbben elkészíteni, egyelőre a hosszú fülek kicsit megbonyolítják a folyamatot. De hamarosan kitalálom, s akkor indulhat a sorozatgyártás, megjelenés a meskán és a vasárnapi goubán az Adris textilékszerek standján. Hát az új "termékcsaláddal" nem nagyon sikerült időben, azaz húsvét előtt elkészülni, de majd jövőre... :) Viszont mivel újabban vannak medvék is, lassan összejön a Log Jam zenekar, már csak egy farkas hiányzik, mint szólista. Ismeritek a Log Jamet? A youtubeon meg lehet nézni, rövid rajzfilmek egy erdei zenekarról, akiknek mindég összejön valami a próbán... bár nem biztos, hogy nagy veszteség... :P





Visszatérve a húsvétra, s az asztaldíszekre. A borospoharakba hirtelen ötlettől vezérelve beleállítottam egy-egy feles poharat, hogy valami felszínen tartsa a tojásgyertyát, utána rafiát tekertem köré. Már csak egy-két virág kellett, s kész is a fészek! :)





Vicces, hogy nincs két fénykép, ahol ennek a terítőnek kétszer egyforma színe van... S akkor jöjjön, hogy nézett ki az ünnepi asztal a fehér kölcsöntányérokkal, a lila korszakból örökölt evőeszközökkel, nyuszkókkal, virágokkal, s a zöld-rózsaszín pöttyös szalvettával. S igen, a poharakat elfelejtettem a nagy készülésben...:)




én nem kaptam nyuszit...



A menüben volt egy kis olaszos utánérzés annak emlékére, hogy nemrég jöttem haza Rómából. A paradicsomleveshez és a tésztához vettem cserepes bazsalikomot (mivel ugye a kiskert projekt jelenleg parkolópályán van), s miután a nagyját "lelegeltem", kipótoltam egy kis maradék rózsával, s még egy tojás is előkerült a fiókaljából. 


Remélem, mindenkinek jól telt a húsvét, s sikerült pihenni is a hosszú hétvégén! (Mint ahogy nekem egyáltalán nem...) A nyuszik balra el, aztán hamarosan érkeznek az Uhu & barátai részlegbe! :)