2014. február 28., péntek

Gyorsan még egy téli bejegyzés, amíg legalább naptár szerint aktuális

Ma van a tél utolsó napja, már ami az iskolában tanult "dec+jan+febr=tél" hozzáállást illeti. Úgyhogy megragadom a kiváló (és egyben legutolsó) alkalmat, hogy egy régi adósságot törlesszek. Érthetetlen és természetesen rajtam kívül álló okok miatt eddig semmit nem posztoltam a kislakás téli dizájnjáról, pedig ennek már hagyományai vannak ezen a blogon. Tavaly kb. szilveszterre készült el az adventi dekó (24-én kezdtem hozzá), cserébe rögtön lefotóztam, s feltettem ide. Idén már dec. 1-re készen állt minden, viszont a dokumentálás kissé... öhm... elhúzódott. Talán jövőre sikerül a kettőt összehozni!

Az idei "tél" színei a fehér és az ezüst voltak, legalábbis itt nálam, mert odakint a lágy őszi napsütés, tarka falevelek, s kellemesen langyos idő fémjelezték az évszakot. Csak annyit mondok, hogy egész télen nem tettem ki a táskámból a napszemüveget, s nem feltétlenül lustaságból. 

Szóval fehér és ezüst. Elsőként az ajtómon lévő százéves koszorú öltözött fehérbe, most sikerült összehozni azt a hatást, amit tavaly szerettem volna. Kellékek: 3 csomag fehér, ezüst és gyöngyház színű műanyag álüveggömb + saját készítésű, ezüst szállal átszőtt fehér pomponok, amiket az esti filmnézés alatt terápiásan lehet sorozatgyártani. A második kép színe valahogy élethűbb, van egy leheletnyi bézs felhang ebben a sok fehérben. 



Idén volt az ajtó belső oldalán is dekó, mert rájöttem, hogy ez a lakásnak az a felülete, amit a monitoromon kívül a leggyakrabban látok: az íróasztalnál bambulva vonzza a tekintetem az üres fehér terület :) Egyébként ez a világ legegyszerűbb ajtódísze, csak egy faág kell hozzá, egy kis cérna meg rajzszög a rögzítéshez (meg egy ajtó, aminek már nem sajnáljuk a lakkozását), s utána évszaknak megfelelően lehet rá aggatni dolgokat. Pl. a maradék karácsonyfa díszeket, amik megmaradtak a tavalyi kék dizájnból, nyakláncból kiesett madártollat, a világ leggiccsesebb csillámos almáját, ikeás üvegizét...



Az ezüstben-fehérben való tobzódás leginkább az ajándékok csomagolásánál került kiélésre a részemről. (Van egyáltalán ilyen mondat??) A fotók sajnos eléggé ad hoc jelleggel készültek 24-én délelőtt, nyilván nem kellett volna (ezt sem) az utolsó pillanatra hagyni. Remélem, azért látszódik az idei "fehér karácsony" hangulat! A szikrázó napsütésben, természetesen...:)




A tavalyi koszorú hópelyhei is előkerültek

A kedvenc növényem is ünnepi díszben pompázott :)

Végezetül kicsit kakukktojásként jöjjön az adventi asztaldísz (minő aktualitás!), amit a családnak készítettem. Ők, hm... hogy úgy mondjam, nem fektetnek túl nagy hangsúlyt a lakberendezésre, dekorációra, s az efféle polgári csökevényekre... Úgyhogy úgy döntöttem, megmentem őket :) A szülői házhoz jobban illik ez a meleg barna-arany színvilág, ezért ez a darab kicsit kilóg a sorozat többi eleme közül. Viszont szintén pillanatok alatt összehozható a látványos végeredmény, s szintén fel lehet használni minden, "előző színvilágokból" megmaradt kelléket. A legnehezebb a kosár megszerzése volt, mert a tökéletes példány egy virágboltban állt a vásárlók rendelkezésére, ebbe kellett gyűjtögetni az apróbb dekorációs termékeket. De meggyőztem az eladókat, hogy eme kosár nélkül nem tudok többé teljes életet élni, s végül megsajnáltak :)

Az elmaradhatatlan werkfotó



Csodaszarvas :)

Szóval valahogy így festett ez a téli szezon. Adós vagyok még a szilveszterrel is (mert idén olyan is volt!), de szerencsére a farsangi időszak még hat napig tart, hova is rohannék? :)

Viszlát tél, helló tavasz!



2014. február 20., csütörtök

Olymposi kaland 4 - Valódi életveszély

Történetünket nemrég ott hagytuk abba, hogy Dénest kalózok rabolták el, s újra észak felé vették vele az irányt. Hősünknek eddig sem volt valami stresszmentes az élete, de rá kellett jönnie, hogy van, ami még a fogságnál is rosszabb! A kis hajó váratlanul tengeri viharba került, s a maroknyi legénység nem tudta uralni a helyzetet. Dénes nagyon megrémült, hogy ha a hajófenék megtelik vízzel, mi lesz vele a bezárt kabinban...  Azonban az ajtaját nyitva találta, s sikerült feljutnia a fedélzetre. Ott viszont tomboló szél és toronymagas hullámok fogadták, s lesodorták az imbolygó deszkákról, bele a tengerbe. Dénes úszni kezdett, de a vaksötétben maga sem látta, hogy hová...


Erre bizony senki sem számított, s van, ami az isteneket is teljesen össze tudja zavarni... Szegények, azt se tudják, hova kapjanak, mivel készüljenek, s vajon milyen állapotban lesz Dénes, ha előkerül? Ha előkerül egyáltalán... Pedig ők mindent olyan nagyszerűen kiterveltek! 


Az új forduló oldalából megtudhatjátok, hogy Dénesnek megint óriási szerencséje volt, s sértetlenül partot ért, mégpedig egy újabb festői helyen. Hogy pontosan merre hajóztak vele a kalózok, s végül hol sikerült kijutnia a vízből, nyomon követhetitek az új térképen.


Dénes kalandja hamarosan véget ér, s az is kiderül, hogy az isteneknek egyáltalán mi volt a célja azzal, hogy ennyi viszontagságnak tették őt ki, ráadásul pont a szülinapján...

2014. február 11., kedd

Uhu Mobil Shop

Az egy dolog, hogy az uhuk erdei állatok, de azért néha nekik is szükségük van valami fedélre a fejük fölé, pl. utazáshoz, költözéshez, alváshoz... :) Szóval kellett egy hely, ahol az uhuk kényelmesen elférnek, jól látszanak, nem porosodnak, nem sérülnek, s mégis kinéznek valahogyan. Mert például lehetne őket teszkós zacskóban is tartani, de úgy éreztem, az nem lenne méltó ilyen vidám társasághoz!

 
Egyszer csak beugrott, hogy a teafiltertartó kis rekeszeibe pont elfér egy-egy uhu, s persze a slepp, s különben sem csináltam még soha teafiltertartót magamnak, mindég csak ajándékba. (Persze most sem, illetve nem a teáknak, azok továbbra is szedett-vedett pléhdobozokban vannak...) 


Műgonddal dolgoztam a nagy "projekten", hogy a végeredmény tényleg minden szempontnak megfeleljen. Elkészítettem a világ legkisebb nyomdáját egy lyukasztó, dekorgumi, s egy kis darab hungarocell segítségével, így lett pöttyös a dobi alja. Belülre textilből varrt zseb került, amibe bele lehet tenni a papírtasakokat meg a névjegyeket, mivel egy mobil shopban ugyanúgy megtalálható minden fontos kellék!


Sajnos a kitámasztó mostanra kinyúlt, s a fedél hátranyaklik, ha nincs mögötte semmi... De végülis majdnem három hónapig bírta, s hibátlanul működött...


A fedele a jól bevált "hűtőmágnes módszerrel" lett díszítve, azaz textillel beborított kartonlapocskákkal. Illetve ha egész pontos akarok lenni, a mobil shop teteje adta az ötletet a mágnesekre. Amikor a dobozt készítettem, még az sem alakult ki bennem teljesen, hogy a logóban Uhu mely barátai fognak szerepelni (az arculatról majd még lesz bővebben szó!), ezért van az, hogy két Uhu látható a tetőn meg egy Breki, s egysem Hiúz. Azt akartam, hogy a doboz ízig-vérig egy legyen az uhukkal, már csukva látszódjon, hogy még véletlenül sem filterekkel fogunk találkozni, ha kinyitjuk! Cserébe ne vonjon magára túl sok figyelmet, mert mégiscsak az uhuk a legfontosabbak! : D


Ugye milyen jó helyük van? :) Nem is értem, hogy tarthatnak emberek teát az efféle dobozokban, miközben az Isten is uhuknak teremtette őket. S Brekiknek, Cecáknak, s Hiúzoknak! Már csak egy gond van.... A szaporulat oly nagy, hogy már legalább féltucat mobil shopra lenne szükség....



2014. február 5., szerda

Újabb Uhu & barátai szatyor

Az első uhus szatyor párja ez a második, mondhatni kétpetéjű ikrek ők. Az első nagyon megtetszett anyukámnak, s finom(?) utalásokat tett rá, hogy nincs egy szatyra sem, amit felvegyen, közeleg a névnapja, stb. Mit lehet ilyenkor tenni? :) A színeket kicsit megváltoztattam, mert az az igazság, hogy amikor másodszor kell ugyanazt csinálni, akkor már unom... Azt hiszem, ezért nem az én műfajom pl. a fülbevaló, legfeljebb az aszimmetrikus. 


Nemrég megtudtam az nlcafé írásából, hogy a sötétkékhez kiválóan passzol a rózsaszín, ezért úgy döntöttem, hogy ezúttal a rózsaszín és a lila különböző árnyalataiban szerepel majd Uhu és az egész társaság. (A kedves Olvasó figyelmét felhívnám az nlcafé cikkben szereplő Adris fülbevalókra. Bárcsak egyszer az uhuk is ilyen híresek lennének! :D )


Sosem tudom megállni, hogy ne tegyek fel werkfotót. Talán azért, mert azt akarom demonstrálni, hogy volt olyan időpillanat, amikor még nem volt csámpás a varrás :) Viszonylag az elején.... Később némiképp változott a helyzet.


Miközben fotóztam, eleredt a hó (kicsit nehéz a blogger élete fényhiányos télvíz idején...). A képeken szerencsére nem látszik, de akkor jöttem rá, hogy tulajdonképpen kis fantáziával képzelhetjük azt, hogy Uhura és barátaira is hull a hó. A sötét téli éjszakában a sok fehér pötty... Bezzeg ők vigyorognak :)