2014. július 31., csütörtök

Olymposi kaland - A befejezés

Nem meglepő, hogy ezzel a bejegyzéssel is már régóta adós vagyok. Biztosan mindenki már halálra izgulta magát, hogy mi történt Dénessel, s hogyan ér véget a kaland. Ugye? :) A történetet ott hagytuk abba, hogy Dénes sikeresen túlélte a hajótörést, s a parton a már ismerős istenek vártak rá, akik dinnyés kocsival vitették a következő helyszínre, az Arisztotelész parkba. A feladatok megoldása után hősünket ott érte csak az igazi meglepetés, mert feltűntek az osztálytársai! Pár nappal ezelőtt látta őket utoljára születésnapi buliján, egy másik, normális, átlagos életben. Mégis mintha ezer éve lett volna! Mennyi minden történt azóta! 


Dénes csak ekkor vette észre, hogy ezek a fickók feltűnően hasonlítanak a kaland során megismert istenekre, s az arcukon ülő gyanús vigyor is erre engedett következtetni... Zoli egy hírnökpálcát tartott a kezében, Jannisznál, a görög cserediáknál pedig egy szigony volt! A kép kitisztult: az egészet ők rendezték meg! A bulin altatót kevertek a gyanútlan szülinapos italába, repülőgépre rakták, s az Olymposra cipelték... Mindent ők szerveztek meg, a hajókat, helikoptert, a kalózokat, még a szabadtéri színház rendezőjével is összebeszéltek.... mindvégig ott voltak a különböző álarcok mögött, s figyeltek. Egyedül a tengeri viharral nem számoltak, ugyanis az igazi Poszeidónt ők sem tudták megdumálni...

Az első sokk után Dénes a barátaival együtt próbálta ki a sok érdekes eszközt a parkban, amiket még Arisztotelész talált fel, bőven megelőzve korát. Utána pedig együtt hazautaztak - persze Jannisz kivételével - ezzel a kaland hivatalosan is véget ért. 


Bazsarózsa koszorú

Még a pink korszak jegyében szeretném megmutatni az ajtódíszemet, ami egy ideje szintén rózsaszínbe borult, sőt, egész pontosan rózsák vannak rajta, mégpedig organzából. Teljesen klasszikus módon készültek, azaz mindenféle műszálas, "hőre olvadó" anyagból különböző méretű köröket vágtam ollóval, utána pedig egy gyertya lángjával óvatosan körbeégettem a szélüket. Ehhez egy jó tanács: nem árt közben kitárni az ablakot, mert az olvadt műanyag gőze-szaga egy idő után megterheli az amúgy is fáradt elmét, s fejfájást okozhat. Végül a köröket összeállítottam nagyság szerint, s pár öltéssel összevarrtam őket. A közepükbe néhány szem zöld gyöngy került porzónak. 


Amikor mindezt kigondoltam, az volt a tervem, hogy kicsit olyan legyen, mintha a töviskoszorú hajtott volna ki váratlanul. Persze ez nem töviskoszorú, hanem szőlővessző, nem tüskés egyáltalán, de nekem valahogy mindég az jut róla eszembe... 


Közelről nézve látszik, hogy az organza- és műselyem rétegek közé került tüll is, amiről azt tudtam meg, hogy nem olvad meg hő hatására, cserébe felgyullad. Amikor ez kiderült, ijedtemben eldobtam a lángoló anyagot, úgyhogy sikerült egy helyes foltot égetnem a padlóra. Második jó tanács: a laminált parketta nem jó tűzrakóhely! 


Az ajtó belső oldalán karácsony óta lóg egy faág, s végül úgy döntöttem, hogy nem is veszem le, csak új "ruhát" adok rá. Ez inkább kompiláció volt, mint igazi kreativitás, de mégis jól esik a végeredményt bámulni munka helyett - ugyanis az asztalomtól pont oda látok :)


A zöld masnik a tavalyi (külső) ajtódíszről maradtak, ha valaki még emlékszik. Hajlamos vagyok mindent elraktározni, hátha jó lesz még valamire... s néha valóban így alakul :) A filc madárkát anyukám kapta kollégáktól, kézimunka, de nem az enyém. A horgolt virágokat pedig kedves barátném követte el, Karsainé fedőnéven. Róla még fogtok hallani ezen a blogon, ezt megígérhetem! Ezúton is köszönöm neki, hogy megalkotta nekem ezeket a szép virágokat, s remélem, nem haragszik, hogy végül nem arra használtam fel őket, amire kértem. Van az úgy, hogy az embernek támad egy jobb ötlete! :) S így legalább állandóan szem előtt lehetnek, s ezen őszig nem is tervezek változtatni. Harmadik tanulság: Az ajtódísz, főképp ha közel van az ember hálószobájához, legyen puha és csendes, csukásra-nyitásra ne adjon hangot. Ez a nyugodt álom titka! :)