2014. november 20., csütörtök

Ez bizony matyóhímzés

Nemrég az az öröm ért, hogy részese lehettem egy igazán boldog eseménynek: egy jó barátném férjhez ment! Először jártam lakodalomban saját jogon, azaz vendégként és nem csak kísérőként, s hát így azért valóban más :) Köszönöm, hogy ott lehettem, olyan megható és szép volt az egész, hogy kicsit visszanyertem a hitemet az életben, a szerelemben és a házasságban. Akik ismernek, tudják, hogy ez nálam nagy szó.


Külön megtiszteltetés, hogy az esküvő szokásos grafikai kellékeit én készíthettem el. Mivel ez egy igazi mezőkövesdi matyó lagzi volt, egyértelmű volt, hogy a fő motívum a matyó hímzés lesz, amit amúgy is régóta kedvelek, bár ez egy meglehetősen enyhe kifejezés a matyó rózsák iránti elkötelezettségemre :)

A meghívóval kezdődött a sor. Valahogy személyesebbé akartam tenni az egészet (mégis egy barátnak készül!), ezért kézzel "hímeztem" a rózsákat, akarom mondani, festettem. Rögtön kétfélét is, mert olyan régen festettem akvarellel, hogy először elfeledkeztem róla hogy ez nem kifestőkönyv, akár ki is mehetnék a vonalból. Úgyhogy a második verzió kicsit "folyósabb" lett, s a színeket is egységesítettem. Bevallom, nekem ez tetszett jobban eredetileg, de végülis az ifjú jegyesek döntésével sem vagyok elégedetlen.



Meghívóból is többféle tervezet készült, azt hiszem, hogy most már nem titok, hogy az első lett a nyerő a három közül :) A koncepcióm az volt, hogy a megfestett motívumok közül mindég csak egy részletet használok fel az arculat különböző darabjaihoz. Eleve igyekeztem úgy tervezni a virágfolyamot, hogy majd jól illeszkedjenek a sarkokba.





 


Valamiért mostanában a blogspot piszkos szürkévé alakítja a fehér felületeket, erre valahogy nem találok magyarázatot és sajnos nem is tudom kiküszöbölni. Pedig én úgy éljek, az összes verzió alapszíne vakító fehér volt, ahogy a következő fotón is látszik talán.


Ahogy közeledtünk a Nagy Naphoz, kialakult, hogy mire van még szükség ahhoz, hogy teljes legyen a "kép": ültetőkártyákra és menüre a vacsorához. Formailag nagyon egyszerűek lettek, a felső szélükön meghajtva meg tudtak állni a saját lábukon, a grafika pedig a már megszokott matyó rózsákból állt, ami kiválóan illett az étterem berendezéséhez, színeihez és hangulatához, s ez nem teljesen a véletlen műve :)






A menükártyáról sajnos nincs fényképem (akinek esetleg van, bátran küldje be a szerkesztőségbe), cserébe van a nászajándékról, ami egy képeslap, matyó rózsákkal, ifjú párral és Goethe idézettel... Lehet hogy egy L'art pour l'art szöveg találóbb lett volna, de végül nem voltam hozzá elég merész. Nem mondom, hogy majd legközelebb! :)



Szívből kívánok nagyon sok boldogságot! :)


2014. november 14., péntek

Tündérliget - sárga

Régóta nem jelentkeztem a Tündérligettel (és sajnos mással sem...), elég sűrű volt az elmúlt pár hónap, de legalább sok minden összegyűlt, amit megmutathatok :) A Tündérliget magazin sárga számában még a nyári szünetre emlékezünk, felidézzük a sok kalandot, amiben egy gyereknek része lehet a vakáció alatt. Amikor az ember még kicsi, akkor a nagymama kertje is rejteget meglepetéseket és izgalmas tennivalókat, a befőzés is jó móka, nem beszélve a sárkányeregetésről és a strandolásról! :) Este pedig gyönyörködhetünk a "roskadásig ékszeres égboltban", ami különösen augusztusban szép, a csillaghullás idején. Ez most egy kicsit rendhagyó szám, mert csak játék van benne, az ismeretterjesztést ezúttal meghagytuk az iskolának, szerintem senki nem is panaszkodott emiatt :)